Nanotechnológia a haderő szolgálatában, avagy "nano fenyegetés"? II/II.
Civil felhaszálási lehetőségek:
Lehetőség nyílik a szervezetbe precíziós hatóanyagok bevitelére mini nanogépek segítségével, ezen az elven pedig lehetőség nyílhat a rákos sejtek egyenkénti elpusztítására anélkül, hogy ezzel nagyobb károsodást idéznénk elő a beteg szervezetében. Még mindig ugyanezen az elven alapulva lehetőség nyílhat az emberi test manipulációjára, kiemelten az agy teljesítménynövelésére.
Katonai felhasználási lehetőségek:
„Valószínűleg a nanotechnológia drasztikusan fejleszti a háborús technológiákat.” Könnyebb, erősebb, hő ellenálló nanoanyagok állnak majd a haditechnika rendelkezésére. Gyorsabbá lehet tenni a katonai szállítást, erősíteni a páncélzatot, így jelentős mennyiségű energiát lehet majd megtakarítani. A nanoanyagok előnyös tulajdonságainak köszönhetően javulnak majd az erők/eszközök álcázási képességei is.
A nanotechnológia áttörést hoz az elektronikában is, kisebb de sokkal nagyobb teljesítményű számítógépeket lehet létrehozni, olyan parányi érzékelő szenzorokat és egyéb eszközöket, melyeket a katonai informatika – és nem csak pusztán az informatika – felhasználhat. Több információt lehet tárolni és nagyobb hatékonysággal lehet azokat kiértékelni, ennek köszönhetően a felderítési és nyomon követési képesség jelentősen növekedhet.[]
Az elektronika fejlődésével a precíziós fegyverek tovább növekedhet, valamint a ma még nem precíziós fegyverek is azzá válhatnak. Tovább növekszik a kommunikációs rendszerek, és a virtuális kiképzőprogramok hatékonysága.
A nanoszenzorok, és számítógépek méretüknél fogva számtalan katonai eszközbe válnak beépíthetővé – például lövedékbe, egyenruhába, fegyverbe –, ezzel mintegy intelligens eszközök születnek. E gépforradalom természetesen nem hagyja érintetlenül a robotok „piacát” sem, szó szerint idézve: „Néhány még futuristább elképzelés autonóm harci robotokat és a mesterséges intelligencia katonai használatát látja előre a nanotechnológia fejlődésének következtében.”
Talán furcsán hangzik, ám a nanotechnológia a nukleáris fegyverekkel kapcsolatban is jelentős változást okozhat. Egyfelől fejlődhet az atomfegyverek élesítő és fegyverzeti rendszere, másrészről – Dr. André Gsponer, a genovai székhelyű Független Tudományos Kutatóintézet igazgatójának, véleménye szerint – a nanotechnológia fejlődésének következtében az atomfegyverek miniatűrizációjában új távlatok nyílnak meg. Ezeken túlmenően ezen tömegpusztító fegyverek a hő és radioaktivitás ellenálló új nanoanyagok megjelenésével biztonságosabbá is tehetőek.
A nanotechnológia fejlődésével létrejöhetnek az ún. „negyedik generációs atomfegyverek”, vagyis a „kis hatókörzetű, tiszta fúzió-cellás nukleáris bombák”, amik vagy nem, vagy csak kis mértékben tartalmaznak hasadóanyagot. Ezeket a bombákat kivállóan lehetne alkalmazni talajon áthatoló (nukleáris) rakéták gyártásához.
A nanotechnológia katonai alkalmazása hasznos eszközöket ígér a hátország védelmének megteremtésében, valamint a proliferáció elleni harcban is. Az érzékeny, és olcsó nanotechnológiai alapú szenzorok már molekuláris szinten képesek érzékelni a radioaktív, vegyi, vagy biológiai fegyverek jelenlétét. Ez rendkívül fontos, mivel ezen fegyverek egyes ágensei rövid idő alatt iszonyatos pusztítást képesek végrehajtani az élő szervezetben, tehát életbevágó korai felismerésük. A nanoszenzorokat százával lehetne elhelyezni tömegtartózkodásra alkalmas helyeken, iskolákban, kormányzati épületekben, tömegközlekedési csomópontokban, ezzel pedig elképzelhetetlen mértékben lehetne javítani biztonságukat. Egyes nanoanyagok ezen kívül képesnek látszanak arra, hogy a biológiailag, radioaktívan, vagy vegyileg szennyezett területeket megtisztítsák.
A „nanobot-koncepció” egyik sarkalatos és sokat támadott eleme, a replikáció. Azok a kutatók, akik a nanobot megvalósításán fáradoznak kifejtették, hogy a minirobotnak képesnek kell más botokat létrehoznia, tehát a replikációra. Hozzá kell tenni, hogy ez a nanotechnológiai kutatások legfuturistább célkitűzéseinek az egyike, ám mivel a NATO jelentés is megemlíti így semmiképp sem kerülhető ki ezen koncepció beemelése ezen írásba. A NATO jelentésbe bekerült kutatói vélemények legtöbbje a katonai tendenciák alakulását a nanotechnológia primátusában vizsgálja, mely valószínűsíti hogy a fejlődés üteme a következő: Konvencionális haderő --> Hibrid (robot-ember) haderő5 --> Robottöbbségű haderő --> Mini (nano) Robothaderő.
A legszélsőségesebbnek mondható vélemény Mark Avrum Gubrud-nak volt a marylandi egyetemről, aki azzal érvel hogy a tradicionális nukleáris arzenál elavul mert nem képes egyértelmű győzelmet biztosítani használójának. Véleménye szerint „Nem lesz valószínű hogy stabil fegyveres békét lehet fönntartani nanotechnológiával felfegyverzett riválisok között!”. Számolni lehet a terrorista szervezetek és az ellenséges nagyhatalmak növekvő fenyegetésével, mivel e technológia hatékonyabbá teszi a vegyi és biológiai hadviselést is. A jelentés kiemeli, hogy annak ellenére, hogy a nanofegyverek betörése a haderő szervezetébe elemi változásokat okoz, nem hozza magával automatikusan a konvencionális fegyvernemek eltűnését. Légierőre, tengerészetre és szárazföldi csapatokra a jövőben is ugyanolyan szükség lesz, mint eddig, annak érdekében, hogy elvégezhessék csak rájuk jellemző küldetésüket. E gondolatmenetet követve az ideális haderő, a makor-, mikor- és nanofegyverek arányos egyvelegéből fog állni.
Taktikai szempontból a nanotechnológia előretörése lehetőséget nyújt hogy a konvencionális – „nem-nano” – erő szükséglet radikálisan csökkenjen, köszönhetően például a nanoszenzoroknak melyek szemmel tartják az emberek helyett is a terepet. William Schneider, a Defense Science Board elnöke, úgy fogalmazott hogy „A nanoszenzorok eltüntetik a háború ködét! A szenzorok sokasága lehetővé teszi a parancsnok számára, hogy teljes képet kapjon a csatatérről.”. Egyértelműen figyelmeztetnek azonban arra a veszélyre amit, egy önmagát szaporítani bíró nanobot elszabadulása okozhat., valamint az eddigi nukleáris arzenál okozta erőegyensúly felborulásának lehetőségére. Dr. Altmann véleménye szerint az is veszélyes lehet, hogy a katonai gondolkodás, és egy esetleges nanobot haderő struktúrája is megkívánná a magas szintű gép autonómiát a gyorsaság érdekében, ám egy ilyen autonómia rendkívül veszélyes lehet, mert nincs tökéletes rendszer így, egy kiseb rendszerhiba is végzetes következménnyel járhatna. A jelentés végül azon konzekvencia levonásával zárul hogy mihamarabb nemzetközi felügyelet alá kell helyezni a nanofegyverkutatást, illetve fokozni kell az ez irányú törekvéseket.
A harmadik írás John McGuiness ezredes 2005 januárjában született „Nanotechnológia: A következő ipari forradalom – Katonai és társadalmi hatások”6 , mely kiterjedtebb szempontból vizsgálja a nanotechnológia megjelenésével járó változásokat, mind társadalmi, mind gazdasági, mind egészségügyi, és természetesen védelmi aspektusból. Leszögezi, hogy a hamis biztonságérzet nem szabad, hogy a technikai fölény elvesztésével járjon Amerika számára. Biztosra veszi, hogy a nanotechnológia bevonása a háborúba más színezetet ad a konfliktusoknak, főleg, hogy ezen fegyverek nagy valószínűséggel elterjednek a világon. Ez esetben szerinte még kritikusabb megőriznie hazájának tudományos fölényét. Továbbá az a veszély is fenyeget, hogy a nanotechnológia vívmányait olcsó hagyományos fegyverek gyártására használják, így a világban még inkább megjelenik az olcsó és hatékony fegyver, ezzel hatalmas fegyverkezési hullámot indítva el. Mivel a nanoeszközök nagyrészt vizuálisan észrevehetetlenek, így kiválóan alkalmasak szabotázs feladatok végrehajtására, mint például az élelmiszerek megmérgezésére, a civil társadalomra mért terrorcsapásra, kereskedelmi központok elleni akcióra, ráadásul a nanoeszközöket a szokványos kémiai, biológiai, radioaktív szenzorok nem veszik észre. Tart tőle hogy ezen eszközökkel drámai pszichológiai csapást lehet mérni az Egyesült Államok lakosságára. Kiemeli, hogy Irán is heves érdeklődést mutat a nanotechnológia katonai felhasználása iránt, állítása szerint összesen 200 milliárd riált – körülbelül 25 millió dollárt – fordítanak nanotechnológiai, és biotechnológiai kutatásokra. Másik veszélyes országnak Kínát jelöli meg, mely erőfeszítéseiről az Egyesült Államok nem sokat tud. Köztudott, hogy a kínai vezetés érdeklődik a nukleáris fegyverek kora utáni technológiák iránt és megalapították a „Project 863”-at mely nano fegyverek kutatásával foglalkozik, s céljuk egy olyan nanotechnológiás módszer kialakítása, mellyel elpusztítható vagy lebénítható egy nukleáris tengeralattjáró. A szerző szerint fontos, hogy a felderítésben új módszereket vessenek be, annak érdekében, hogy föl lehessen ismerni a nanotechnológiai kutatások melegágyait. Fel kell deríteni, hogy a felfedezett technika fejlettebb szintű-e a sajátjuknál és ki kell deríteni e fejlettség forrásait is. Õ is beszámol a már említett témákról, kihangsúlyozza a gyalogság új testpáncéljának fejlesztését, mely gyorsabbá/mobilabbá teszi a gyalogságot, ugyancsak megemlíti a negyedik generációs atomfegyvereket. Kijelenti, hogy a nanotechnológia átok és áldás is egyszerre, ám ha a megfelelően alkalmazzák, akkor katonai túlerőt ad, ám ezért cserébe nagy mennyiségű beruházást követel. A szerző úgy véli, hogy ha Amerika nem megfelelően áll hozzá ehhez a kérdéshez, akkor 20 éven belül elveszítheti a katonai és gazdasági dominanciáját a világban. Azt tanácsolja, hogy ezt a tudományágat kitüntetett támogatás és figyelem övezze…
Összegzés
Eme adatrengeteg összefoglalása érdekében érdemes először is azokat az irányokat csoportosítani, melyen ez az új tudományág halad, különben elveszünk a futurista ötletek és a már éppen tesztelés alá vett technikák között, vagy esetleg „egy kalap alá vesszük” az ambiciózus terveket, és a már éppen a megvalósulás határán lévő tudományos eredményeket.
A három jelentés végigtekintésekor érezhetően túl nagy súllyal esett latba a nanobotok által várhatóan jelentő veszély, és figyelembe kell venni a nanotechnológia számára nem a nanobotok a most következő aktuális lépcsőfok. Prognosztizálhatóan e technológia először a defenzív oldalát mutatja meg, ugyanis tudományosan ez a könnyebben kivitelezhető. A mai kutatások elsődlegesen a nanotechnológia védelmi funkcióit keresik, mely a hadsereg számára nagyobb biztonságot ad a csatatéren, illetve fönntartja a hátország biztonságát, és szenzorokkal felügyeli azt.
Az eddigiek gyakorlatiasabb szemléltetéséhez a következő videók megtekintése ajánlott.7 (A videó lejátszásához QuickTime szükséges)
Ez a videó azon amerikai tervet demonstrálja, miszerint a gyalogságot új8, nanotechnikára alapuló védőfelszerelésekkel látják el, melyek radikális változást hozhatnak a gyalogság taktikai alkalmazásában. Az első, gyakorlatba is átültetett áttörések e téren (is) már megtörténtek, az MIT9 két tudósa beépítette (az ISN-el koperációban) a Kevlar védőmellénybe a „nanoszemcsés kabátot”, mely így könnyebb lett és 50-szer erősebb is10 . Működési elve a videón látható metódust követi. A beépített mágnes az anyagot, mikor a felhasználójának szüksége van rá, megszilárdítja, míg normál helyzetben szinte cseppfolyós állapotban van. A katona maga aktiválhatja dinamikus páncélzatát, ha lövéseket hall, vagy ha veszélyes szituációba kerül. Ám ez a testpáncél még csak kezdetleges prototípusa annak a magasan összetett védőeszköznek melyet az ISN tervez, amely nagyjából így fog kinézni.
Lehetőség nyílik a szervezetbe precíziós hatóanyagok bevitelére mini nanogépek segítségével, ezen az elven pedig lehetőség nyílhat a rákos sejtek egyenkénti elpusztítására anélkül, hogy ezzel nagyobb károsodást idéznénk elő a beteg szervezetében. Még mindig ugyanezen az elven alapulva lehetőség nyílhat az emberi test manipulációjára, kiemelten az agy teljesítménynövelésére.
Katonai felhasználási lehetőségek:
„Valószínűleg a nanotechnológia drasztikusan fejleszti a háborús technológiákat.” Könnyebb, erősebb, hő ellenálló nanoanyagok állnak majd a haditechnika rendelkezésére. Gyorsabbá lehet tenni a katonai szállítást, erősíteni a páncélzatot, így jelentős mennyiségű energiát lehet majd megtakarítani. A nanoanyagok előnyös tulajdonságainak köszönhetően javulnak majd az erők/eszközök álcázási képességei is.
A nanotechnológia áttörést hoz az elektronikában is, kisebb de sokkal nagyobb teljesítményű számítógépeket lehet létrehozni, olyan parányi érzékelő szenzorokat és egyéb eszközöket, melyeket a katonai informatika – és nem csak pusztán az informatika – felhasználhat. Több információt lehet tárolni és nagyobb hatékonysággal lehet azokat kiértékelni, ennek köszönhetően a felderítési és nyomon követési képesség jelentősen növekedhet.[]
Az elektronika fejlődésével a precíziós fegyverek tovább növekedhet, valamint a ma még nem precíziós fegyverek is azzá válhatnak. Tovább növekszik a kommunikációs rendszerek, és a virtuális kiképzőprogramok hatékonysága.
A nanoszenzorok, és számítógépek méretüknél fogva számtalan katonai eszközbe válnak beépíthetővé – például lövedékbe, egyenruhába, fegyverbe –, ezzel mintegy intelligens eszközök születnek. E gépforradalom természetesen nem hagyja érintetlenül a robotok „piacát” sem, szó szerint idézve: „Néhány még futuristább elképzelés autonóm harci robotokat és a mesterséges intelligencia katonai használatát látja előre a nanotechnológia fejlődésének következtében.”
Talán furcsán hangzik, ám a nanotechnológia a nukleáris fegyverekkel kapcsolatban is jelentős változást okozhat. Egyfelől fejlődhet az atomfegyverek élesítő és fegyverzeti rendszere, másrészről – Dr. André Gsponer, a genovai székhelyű Független Tudományos Kutatóintézet igazgatójának, véleménye szerint – a nanotechnológia fejlődésének következtében az atomfegyverek miniatűrizációjában új távlatok nyílnak meg. Ezeken túlmenően ezen tömegpusztító fegyverek a hő és radioaktivitás ellenálló új nanoanyagok megjelenésével biztonságosabbá is tehetőek.
A nanotechnológia fejlődésével létrejöhetnek az ún. „negyedik generációs atomfegyverek”, vagyis a „kis hatókörzetű, tiszta fúzió-cellás nukleáris bombák”, amik vagy nem, vagy csak kis mértékben tartalmaznak hasadóanyagot. Ezeket a bombákat kivállóan lehetne alkalmazni talajon áthatoló (nukleáris) rakéták gyártásához.
A nanotechnológia katonai alkalmazása hasznos eszközöket ígér a hátország védelmének megteremtésében, valamint a proliferáció elleni harcban is. Az érzékeny, és olcsó nanotechnológiai alapú szenzorok már molekuláris szinten képesek érzékelni a radioaktív, vegyi, vagy biológiai fegyverek jelenlétét. Ez rendkívül fontos, mivel ezen fegyverek egyes ágensei rövid idő alatt iszonyatos pusztítást képesek végrehajtani az élő szervezetben, tehát életbevágó korai felismerésük. A nanoszenzorokat százával lehetne elhelyezni tömegtartózkodásra alkalmas helyeken, iskolákban, kormányzati épületekben, tömegközlekedési csomópontokban, ezzel pedig elképzelhetetlen mértékben lehetne javítani biztonságukat. Egyes nanoanyagok ezen kívül képesnek látszanak arra, hogy a biológiailag, radioaktívan, vagy vegyileg szennyezett területeket megtisztítsák.
A „nanobot-koncepció” egyik sarkalatos és sokat támadott eleme, a replikáció. Azok a kutatók, akik a nanobot megvalósításán fáradoznak kifejtették, hogy a minirobotnak képesnek kell más botokat létrehoznia, tehát a replikációra. Hozzá kell tenni, hogy ez a nanotechnológiai kutatások legfuturistább célkitűzéseinek az egyike, ám mivel a NATO jelentés is megemlíti így semmiképp sem kerülhető ki ezen koncepció beemelése ezen írásba. A NATO jelentésbe bekerült kutatói vélemények legtöbbje a katonai tendenciák alakulását a nanotechnológia primátusában vizsgálja, mely valószínűsíti hogy a fejlődés üteme a következő: Konvencionális haderő --> Hibrid (robot-ember) haderő5 --> Robottöbbségű haderő --> Mini (nano) Robothaderő.
A legszélsőségesebbnek mondható vélemény Mark Avrum Gubrud-nak volt a marylandi egyetemről, aki azzal érvel hogy a tradicionális nukleáris arzenál elavul mert nem képes egyértelmű győzelmet biztosítani használójának. Véleménye szerint „Nem lesz valószínű hogy stabil fegyveres békét lehet fönntartani nanotechnológiával felfegyverzett riválisok között!”. Számolni lehet a terrorista szervezetek és az ellenséges nagyhatalmak növekvő fenyegetésével, mivel e technológia hatékonyabbá teszi a vegyi és biológiai hadviselést is. A jelentés kiemeli, hogy annak ellenére, hogy a nanofegyverek betörése a haderő szervezetébe elemi változásokat okoz, nem hozza magával automatikusan a konvencionális fegyvernemek eltűnését. Légierőre, tengerészetre és szárazföldi csapatokra a jövőben is ugyanolyan szükség lesz, mint eddig, annak érdekében, hogy elvégezhessék csak rájuk jellemző küldetésüket. E gondolatmenetet követve az ideális haderő, a makor-, mikor- és nanofegyverek arányos egyvelegéből fog állni.
Taktikai szempontból a nanotechnológia előretörése lehetőséget nyújt hogy a konvencionális – „nem-nano” – erő szükséglet radikálisan csökkenjen, köszönhetően például a nanoszenzoroknak melyek szemmel tartják az emberek helyett is a terepet. William Schneider, a Defense Science Board elnöke, úgy fogalmazott hogy „A nanoszenzorok eltüntetik a háború ködét! A szenzorok sokasága lehetővé teszi a parancsnok számára, hogy teljes képet kapjon a csatatérről.”. Egyértelműen figyelmeztetnek azonban arra a veszélyre amit, egy önmagát szaporítani bíró nanobot elszabadulása okozhat., valamint az eddigi nukleáris arzenál okozta erőegyensúly felborulásának lehetőségére. Dr. Altmann véleménye szerint az is veszélyes lehet, hogy a katonai gondolkodás, és egy esetleges nanobot haderő struktúrája is megkívánná a magas szintű gép autonómiát a gyorsaság érdekében, ám egy ilyen autonómia rendkívül veszélyes lehet, mert nincs tökéletes rendszer így, egy kiseb rendszerhiba is végzetes következménnyel járhatna. A jelentés végül azon konzekvencia levonásával zárul hogy mihamarabb nemzetközi felügyelet alá kell helyezni a nanofegyverkutatást, illetve fokozni kell az ez irányú törekvéseket.
A harmadik írás John McGuiness ezredes 2005 januárjában született „Nanotechnológia: A következő ipari forradalom – Katonai és társadalmi hatások”6 , mely kiterjedtebb szempontból vizsgálja a nanotechnológia megjelenésével járó változásokat, mind társadalmi, mind gazdasági, mind egészségügyi, és természetesen védelmi aspektusból. Leszögezi, hogy a hamis biztonságérzet nem szabad, hogy a technikai fölény elvesztésével járjon Amerika számára. Biztosra veszi, hogy a nanotechnológia bevonása a háborúba más színezetet ad a konfliktusoknak, főleg, hogy ezen fegyverek nagy valószínűséggel elterjednek a világon. Ez esetben szerinte még kritikusabb megőriznie hazájának tudományos fölényét. Továbbá az a veszély is fenyeget, hogy a nanotechnológia vívmányait olcsó hagyományos fegyverek gyártására használják, így a világban még inkább megjelenik az olcsó és hatékony fegyver, ezzel hatalmas fegyverkezési hullámot indítva el. Mivel a nanoeszközök nagyrészt vizuálisan észrevehetetlenek, így kiválóan alkalmasak szabotázs feladatok végrehajtására, mint például az élelmiszerek megmérgezésére, a civil társadalomra mért terrorcsapásra, kereskedelmi központok elleni akcióra, ráadásul a nanoeszközöket a szokványos kémiai, biológiai, radioaktív szenzorok nem veszik észre. Tart tőle hogy ezen eszközökkel drámai pszichológiai csapást lehet mérni az Egyesült Államok lakosságára. Kiemeli, hogy Irán is heves érdeklődést mutat a nanotechnológia katonai felhasználása iránt, állítása szerint összesen 200 milliárd riált – körülbelül 25 millió dollárt – fordítanak nanotechnológiai, és biotechnológiai kutatásokra. Másik veszélyes országnak Kínát jelöli meg, mely erőfeszítéseiről az Egyesült Államok nem sokat tud. Köztudott, hogy a kínai vezetés érdeklődik a nukleáris fegyverek kora utáni technológiák iránt és megalapították a „Project 863”-at mely nano fegyverek kutatásával foglalkozik, s céljuk egy olyan nanotechnológiás módszer kialakítása, mellyel elpusztítható vagy lebénítható egy nukleáris tengeralattjáró. A szerző szerint fontos, hogy a felderítésben új módszereket vessenek be, annak érdekében, hogy föl lehessen ismerni a nanotechnológiai kutatások melegágyait. Fel kell deríteni, hogy a felfedezett technika fejlettebb szintű-e a sajátjuknál és ki kell deríteni e fejlettség forrásait is. Õ is beszámol a már említett témákról, kihangsúlyozza a gyalogság új testpáncéljának fejlesztését, mely gyorsabbá/mobilabbá teszi a gyalogságot, ugyancsak megemlíti a negyedik generációs atomfegyvereket. Kijelenti, hogy a nanotechnológia átok és áldás is egyszerre, ám ha a megfelelően alkalmazzák, akkor katonai túlerőt ad, ám ezért cserébe nagy mennyiségű beruházást követel. A szerző úgy véli, hogy ha Amerika nem megfelelően áll hozzá ehhez a kérdéshez, akkor 20 éven belül elveszítheti a katonai és gazdasági dominanciáját a világban. Azt tanácsolja, hogy ezt a tudományágat kitüntetett támogatás és figyelem övezze…
Összegzés
Eme adatrengeteg összefoglalása érdekében érdemes először is azokat az irányokat csoportosítani, melyen ez az új tudományág halad, különben elveszünk a futurista ötletek és a már éppen tesztelés alá vett technikák között, vagy esetleg „egy kalap alá vesszük” az ambiciózus terveket, és a már éppen a megvalósulás határán lévő tudományos eredményeket.
A három jelentés végigtekintésekor érezhetően túl nagy súllyal esett latba a nanobotok által várhatóan jelentő veszély, és figyelembe kell venni a nanotechnológia számára nem a nanobotok a most következő aktuális lépcsőfok. Prognosztizálhatóan e technológia először a defenzív oldalát mutatja meg, ugyanis tudományosan ez a könnyebben kivitelezhető. A mai kutatások elsődlegesen a nanotechnológia védelmi funkcióit keresik, mely a hadsereg számára nagyobb biztonságot ad a csatatéren, illetve fönntartja a hátország biztonságát, és szenzorokkal felügyeli azt.
Az eddigiek gyakorlatiasabb szemléltetéséhez a következő videók megtekintése ajánlott.7 (A videó lejátszásához QuickTime szükséges)
Ez a videó azon amerikai tervet demonstrálja, miszerint a gyalogságot új8, nanotechnikára alapuló védőfelszerelésekkel látják el, melyek radikális változást hozhatnak a gyalogság taktikai alkalmazásában. Az első, gyakorlatba is átültetett áttörések e téren (is) már megtörténtek, az MIT9 két tudósa beépítette (az ISN-el koperációban) a Kevlar védőmellénybe a „nanoszemcsés kabátot”, mely így könnyebb lett és 50-szer erősebb is10 . Működési elve a videón látható metódust követi. A beépített mágnes az anyagot, mikor a felhasználójának szüksége van rá, megszilárdítja, míg normál helyzetben szinte cseppfolyós állapotban van. A katona maga aktiválhatja dinamikus páncélzatát, ha lövéseket hall, vagy ha veszélyes szituációba kerül. Ám ez a testpáncél még csak kezdetleges prototípusa annak a magasan összetett védőeszköznek melyet az ISN tervez, amely nagyjából így fog kinézni.
Az ISN által elképzelt egész testfelületet óvó gyalogsági védőpáncél (Forrás: nanowerk.com)
Összegzésként megállapítható, hogy ha jelenleg nem is jelent kifejezetten fenyegetést a nanotechnológia hatalmas ütemű fejlődése, 10-20 éven belül komplex biztonsági problémát okozhat, melyre tudatosan készülni kell. Az, hogy (várhatólag) új tömegpusztító fegyver lép be a biológiai, vegyi, és atomfegyverek mellé az semmiképpen sem örömteli esemény, ám az egész problémának csak egy része, mely minden bizonnyal követni fog a még csak előre sejthető (vagy nem is sejthető) problémák és jelenségek sorozata…
________________________________________________
[5] Ezt szakértők 2030 körülre jósolják, ebben hivatkoznék a 7. Tudományos Robothadviselési Konferencián elhangzott Dr. Várhegyi István és Dr. Vass Sándor által készített „Haditechnikai eszközök fejlesztési trendjei a 2010-2030-as időszakra” című előadásra. Elérhető a https://www.zmne.hu/tanszekek/ehc/konferencia/robot7.html címen.
[6] McGuiness John P. - „Nanotechnology: The next industrial revolution – Military and societal implications” 2005 Január
[7] Letöltés ideje: 2009. március 7.
[8] Letoltés ideje: 2009. március 6.
[9] Massachusetts Institute of Technology
[10] Letöltés ideje: 2009. március 7.
Felhasznált források és további hasznos linkek:
2. NATO jelentés
3. jelentés teljes anyaga
Fedcenter.gov
mfa.kfki.hu
nanowerk.com
Massachusetts Institute of Technology - ISN
kurzweilai.net
isa.org
indiadaily.com
nato.int
sciencentral.com
aepi.army.mil
ajánlott oldal: nanotechnologia.blog.hu/